A Debreceni Egyetem Kossuth Gimnáziumának diákja, Horváth Karolina Dóra az előkelő harmadik helyen végzett a nemzetközi „Brain Bee” (IBB) idegtudományi vetélkedő magyarországi fordulóján! Az angol nyelven zajló, komoly presztízsű verseny célja a tehetséges diákok ösztönzése arra, hogy az agy- és idegkutatás területén helyezkedjenek el. Vele és felkészítő tanárával, Dr. Krakomperger Zsolttal beszélgettünk.
Pár éve még senki nem gondolta volna, hogy hazánkban középiskolás diákok fognak idegtudomány témakörben versenyezni, ráadásul angolul. Hogyan lehet megtalálni azokat a diákokat, akiket meg lehet fogni vele, akiket igazán érdekelhet?
Erőltetni nem szoktam. A versenylehetőségekre felhívom a figyelmet, és akinek van rá kapacitása, kedve, azt örömmel készítem fel. Bár büszkék vagyunk rá, hogy a Kossuth Gimnázium tanulóinak többsége a tanulás mellett sportol, zenél és több nyelvet is tanul, ez azt jelenti, hogy eléggé leterheltek. Ha valaki úgy érzi, hogy egy ilyen verseny neki még belefér a mindennapokba, s délutánonként szívesen foglalkozna ezzel a témával, annak a lehetőség adott. Ez a verseny abból a szempontból is különleges, hogy Magyarország még csak két éve kapcsolódott az IBB versenysorozathoz, s az egyetemmel együttműködve, közösen készítettük fel a vállalkozó szellemű diákokat. Középiskolás szinten nem sokat tanulnak az idegrendszerről, de az egyetemtől rengeteg segítséget kaptunk abban, hogy az alapok lefektetése után építhessünk a tudásukra.
Karolina, téged korábban érdekelt az idegtudomány, vagy csak a verseny lehetősége kapcsán gondoltad, hogy jó lenne mélyebben elmerülni a témában?
Mindig érdekelt, hiszen az agy tesz bennünket azzá, akik vagyunk. Emellett talán azért is, mert anyukám neurológus.
Első alkalommal indultál a versenyen?
Már tavaly is indultam, de akkor nem jutottam tovább a döntőbe.
Hogyan sikerült a versenyfelkészülést összeegyeztetni az iskolával és a mindennapi élettel?
Próbáltam minden percet tudatosan beosztani, odafigyelni arra, hogy ne húzzam az időt olyan dolgokkal, amik feleslegesek. Az iskolai felkészülésnél, amit korábbról már tudtam, azt csak átnéztem, de nem ültem le újból megtanulni. amikor volt egy kis időm, olvastam vagy megnéztem egy előadást a témában.
Mit adott számodra a verseny?
Eleve úgy indultam neki, hogy már az is nagyon sokat ad, amit megtanulok általa. Igazán nagy élmény volt, hogy bemehettünk az Anatómia Intézetbe és közelről is láthattunk agyat, vagy azt megtapasztalni, egy egyetemi előadó hogyan tart órát. Számomra nagyon izgalmas, hogy mennyire más, mint a középiskolában. Emellett nagyon sok érdekes emberrel ismerkedtem meg a felkészülés során.
A tavalyi versenytapasztalat mennyit segített az idei felkészülésedhez?
Idén már könnyebb volt, hiszen jobban átláttam az anyagot, könnyebb volt rendszerezve, emelt szinten tanulni, mert már volt egy erős alap, amire építhettem.
Három különböző részből álló, hosszú és komoly odafigyelést igénylő, írásbeli és szóbeli versenyről van szó. Melyik része volt a legizgalmasabb?
Egyértelműen az, amikor a tünetek és esetleírás alapján diagnózist kellett felállítanunk. Nagyon szerettem.
A felkészítő tanár szerepe nem csupán az oktatás, hanem az ösztönzés és a diákban rejlő potenciál felfedezése is. Karolinát mi különbözteti meg a többiektől? Mi az a tulajdonsága, ami hozzájárult a sikeréhez?
A tudatossága. Ez nagyon lényeges. Van egy határozott célja, tudja mit akar és arra nem sajnál időt, energiát áldozni. Ebben az életkorban még sok diáknak fontosabbak a közösségi média platformok, és ezt nehezen- vagy egyáltalán nem áldozzák fel. Emellett bár nyitott az egyéb versenyekre is, nem vállalja túl magát, hanem gondosan kiválogatja azokat, amelyek nemcsak tetszenek neki, de a céljait illetően is profitálhat belőlük. Ezekre pedig teljes erőbedobással készül.
A mai gyorsan változó világban nem egyszerű eldönteniük a fiataloknak, milyen terület mellett kötelezzék el magukat hosszú távon. Mennyire nehéz a biológia felé bevonzani őket?
Nagyon sok olyan tehetséges diákunk van, aki több területen is igazán jó. Az alaptantervből kifolyólag a biológia olyan szempontból hátrányban van, hogy azoknál, akik a 6 osztályos gimnáziumba jelentkeznek 9. osztályban kimarad egy év, s ilyenkor talán más tantárgy könnyebben “elviszi” őket. Szerencsére úgy látom, hogy ma már egyre tudatosabban döntenek.
Karolina, szerinted neked mi az erősséged, ami segített a verseny során?
Valószínűleg az, hogy próbálok mindig nagyon fegyelmezetten hozzáállni a dolgokhoz és kihozni magamból a maximumot. Persze, arra figyelni kell, hogy ez egészséges szinten maradjon és ne vigyem túlzásba. Azt hiszem, jól kezelem a stresszt, s tudtam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, így nem izgultam túlzottan. Emellett azzal, hogy most bejutottam a döntőbe, már jobban szerepeltem, mint tavaly, s ez adott egyfajta belső nyugalmat.
Mi volt a felkészülés során a legmeglepőbb vagy a legérdekesebb a számodra?
Egyetlen dolgot nem tudnék kiemelni, viszont nagyon sok olyan felismerés volt, ami segített abban, hogy mélyebb összefüggéseiben és rendszerben lássam a dolgokat.
Ez a versenyeredmény mennyiben befolyásolja vagy segíti a jövőbeli terveidet?
Eddig is orvosnak készültem, ám azt, hogy idegtudomány mellett maradok-e, még nem tudom. Amit itt tanultam, teljesen más, mint a betegellátás vagy a kutatás.
Van az idegtudománynak olyan területe, ami annyira érdekel, hogy akár hosszabb távon is szívesen foglalkoznál vele?
Hú, nehéz kérdés. Nagyon sok minden érdekel és próbálok picit jobban elmélyedni bennük, hogy lássam, mi is tetszik igazán.
Tanár úr, változott a lányok reáltudományok iránti érdeklődése az elmúlt időszakban?
Ma már nagyjából egyforma a reálos osztályokban a fiúk és lányok aránya, de a klasszikus segítő foglalkozások iránti érdeklődés, mint az orvostudomány vagy gyógyszerészet, a lányok körében jelentősen magasabb.
A Kossuth Gimnázium mindig a tehetséges diákok gyűjtőhelye volt. Mennyire lehet ez az eredmény hatással az iskolába jelentkezőkre?
Bízunk benne, hogy iskolaválasztás előtt állókat pozitívan befolyásolja a választásban, hogy van egy új színfoltja a lehetőségek ama széles palettájának, amit a diákoknak kínálunk. Nagyon örülünk, hogy az egyetemmel való együttműködés keretében be tudtunk kapcsolódni az IBB-be, és az egyetemnek is jó, hogy látja, milyen komoly képességekkel bíró diákokra lehet számítani tőlünk. Számunkra mindenképpen nagy büszkeség és dicsőség, hogy ilyen ügyes diákjaink vannak, mint Karolina.
A Karolina eredménye ösztönözheti a többieket abban, hogy egy nehezebb megmérettetésen is bátran elinduljanak?
A legtöbben olyan versenyen indulnak, ami továbbtanulás szempontjából pontszerző lehet. A Brain Bee sajnos egyelőre nem szerepel a plusz pontokkal járó felvételi versenyek rendszerében. Jelenleg ez az egyik legösszetettebb és legnehezebb tanulmányi verseny Magyarországon, ezért szeretnénk elérni, hogy az itt elért helyezésekért is pontot kapjanak a diákok. A hazai négy orvosi egyetem közösen vett részt a verseny szervezésében, így tudják, az milyen nehéz. Elképzelhető, hogy a jövőben az orvosi egyetemek valamilyen módon beszámítják majd az itt elért eredményeket.
Ami motiváló lehet a diákok számára, az a verseny komoly díjazása. A hazai verseny győztese a nemzetközi döntőben szerepel, amire minden évben egy nagyszabású, az idegtudományokkal kapcsolatos konferenciához kapcsolódva kerül sor - idén Washingtonban. Emellett a döntőben szereplő diákok a nyári szünetben pár napos laborlátogatáson vehetnek részt különböző, idegtudománnyal foglalkozó kutatócsoportoknál, ami nemcsak a tudásukat mélyíti el, de izgalmas szakmai kapcsolatok kialakítására is lehetőséget biztosít.
Tanárként mi volt a legnehezebb része a felkészítésnek?
Leginkább megtalálni azokat az időpontokat, ami mindenkinek megfelelő. A verseny annyira túlmutat a középiskolás anyagon, hogy én leginkább a szervezésben és az egyetemmel való kapcsolattartásban tudtam segíteni az alap tudásanyag összeállítása mellett. Innentől nagyrészt a 600 oldalas angol nyelvű szakirodalomra és az egyetemi kollégák által feldolgozott anyagokra támaszkodva, az ő segítségükkel készültek a diákok. Az idén olyan diákok jelentkeztek, akik tavaly is, így az ő tudásukat már “csak” tovább kellett mélyíteni.
Karolina, neked volt olyan terület, ami nehezebb volt, mint eredetileg gondoltad volna? Mennyire volt nehéz, hogy angol nyelvű versenyre kellett készülni?
Mivel középiskolás szinten nem sokat tanulunk a témáról, az egész egy picit olyan volt, mintha benyitottam volna egy ajtón és egy új univerzum tárult volna elém, ami egyrészt picit ijesztő, ugyanakkor nagyon izgalmas is. Az, hogy angol nyelven, teljesen új szakszókincset kellett elsajátítani, bár nehéz volt, de nem okozott olyan nagy gondot. Nekem főleg az idegpályák és a különböző csatornák elnevezéseit és működési mechanizmusát volt nehezebb megtanulni.
Maradt időd más hobbira?
Igen, felkészülés közben, mikor már eléggé elfáradtam, kikapcsolódásként zongoráztam.
Mit tanácsolnál annak, aki ilyen versenyen indul?
Ha teheti, kezdje le időben a felkészülést. Ha idő szűkében van, próbáljon arra koncentrálni, hogy megértse az összefüggéseket, mert akkor már a modelleket lehet alkalmazni a többi megoldáshoz is.
Tanár úr mit tanácsol a diákoknak?
Leginkább azt, hogy ha van ilyen lehetőség, azt próbálják megragadni! Bármilyen elcsépelten is hangzik, de egy ilyen versenyből csak profitálhatnak. Aki egy versenyre felkészül, az már nyert! Van egy olyan tudása, amit senki nem tud tőle elvenni, új embereket ismerhet meg, akikkel akár később gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki. Emellett az a stresszhelyzet, amit egy-egy ilyen megmérettetésen gyakorolnak, egy érettségi vagy felvételi vizsga esetén szintén előnyt, magabiztosságot ad azokkal szemben, akik sosem vettek részt ilyen helyzetben.